rejtett cippzár varrása - hogyan készül

 Láthatatlan vagy rejtett cipzár bevarrásának oktató videója itt.

Gomb felvarrás varrógéppel - hogyan készül

Az egyik oktató videó itt található.
A gombfelvarró talpba csúsztatott gombostű csak azért kell, hogy ne legyen szorosan felvarrva a gomb, ne szoruljon rá a ruhára, hanem könnyen lehessen gombolni

A másik útmutatóban leengedik a kelmetovábbító fogakat, fedőlapot tesznek rá. Én ilyesmit sose csinálok, hanem egyszerűen csak nullára állítom az öltéstávolságot, megkeresem a cikcakköltésnek azt a szélességét, ami megfelel a gomblyuk távolságának és már varrom is.

farmer nadrágszár felhajtás villa segítségével - videóval

Igen, volt, hogy én is kiakadtam a kihagyott öltések miatt. Mert a farmernadrágok erős, vastag oldalvarrásánál nem végzett jó munkát a gép a többrétegű anyagon.

Azóta tudom, hogy létezik egy talpemelő kiegészítő, 'JEAN A MA JIG' nevű cucc, amivel könnyen orvosolható ez a probléma. Itt találtok róla a videót.


Csakhogy én máshogy oldom meg, olvass tovább! :-)


  

Nos, én még nem vettem ilyet, mert nem volt eszemben és azóta nem kellett farmert felhajtanom.
Most viszont muszáj volt egy nadrágot megigazítanom és bizony nem volt kedvem újra szenvedni a varrással.

Végigszánkázott a fejemben, hogy mivel is lehetne helyettesíteni ezt a műanyag lapocskát? Hmmm, hmmm, hmmm...
Egy pillanat múlva jött is a felismerés; gyerünk a konyhába egy villáért!


És simán működik, nulla utánjárással, nulla forint beruházással :-)










Ide kattintva megnézhetitek videón (youtube-on, full HD minőségben) az első, azonnali siker koronázta, villával megoldott próbálkozást; vagy itt kicsit rosszabb minőségben is látható a felvétel.

Ez pedig maga a bizonyíték; ilyen gyönyörűen sikerült a farmer felvarrása, mindenféle beleőszülés nélkül.

így is varrhatjuk a terítősarkot

Képes bemutató, ahogyan a derékszögű sarkot alakíthatjuk ki... ITT találjátok

varrás, csak kezdőknek - olvasói kérdésre :-)

Ivett keresett meg segítséget kérve, a blogon látható felajánlást olvasva (gondolom...), hogy Ő bizony annyira kezdő, hogy nagyon. És akkor, hogyan is induljon el... :-)

Megírtam neki, a levélben felvetett kérdéseire a megfejtéseket, és azt javasoltam neki, hogy inkább ne nadrágfelhajtással kezdjen, hanem varrjon valami szép, kedvcsináló akármit.
Egy illatpárnát javasoltam, mert tényleg egyszerű, de mégis dekoratív készítmény és szinte biztos az azonnali sikerélmény.
Én most csak egy darabját varrtam meg (a leírás kedvéért), mert az emelethez már csak annyi kell, hogy két, arányosan nagyobb darab is készüljön.

Aki tud varrni, az biztos nem is olvassa a bejegyzést, de ha mégis, akkor ne lepődjön meg az anyagválasztáson. A kockás anyag bemutató szándékkal került terítékre, mert sokan azt gondolják, hogy az nagyon egyszerű; csak kockás, semmi bonyolult minta... De azért óvatosan ám; mert szabni könnyebb, de a rácsminta összeillesztése azért..., hmmmm..., nem biztos, hogy fogjátok szeretni. :-)

A képekre kattintva meg tudjátok nyitni őket nagyobb méretben is.

Egy 10 x 10 cm-es nettó méretű párnán mutatom be a kezdő lépéseket. A nettó itt annyit tesz, hogy a varrás ráhagyás nincs benne, tehát bruttó 11 x 11 cm a kiszabandó anyag.

Az anyagok színükkel egymás felé fordított helyzetben fekszenek (nálam egyforma mindkét oldala, mert ez nem nyomott mintás, hanem szövött anyag, ami alul-felül egyforma), a fonák oldal van kívül vagy felül, kinek hogy tetszik a fogalmazás.



A nyíllal jelölt helyen az 1 cm varrás ráhagyást felhajtom a fonák oldalak felé és összegombostűzöm mindkét anyagot.











Ahol nyitva hagytuk a nyíllal jelzett részt, ott fogjuk a végén megtölteni a párnát.

A gombostűk pedig mutatják, hogy miért is ne válasszunk kezdő anyagnak kockás kelmét.
Mert ahhoz, hogy az öltéssor a kifordított állapotban is szép legyen, ahhoz nagyon pontosan kell összeilleszteni a minták ritmusát.
Kockás anyagnál tulajdonképpen ilyen sűrűn.

Gondolom nem akarjátok! :-)


Biztos vannak a kezdők között, akik nem tudják, hogy így is be lehet helyezni a gombostűket az anyagba. Merőlegesen a varrásirányra.
Elméletileg a varrógéptű varráskor lecsúszik a gombostűről, mert a hengeres forma levezeti magáról.
Gyakorlatilag én már törtem el géptűt ilyen miatt, tehát felelősséget nem vállalok érte... :-)

De akkor is ajánlom kipróbálásra, mert ez a fejlődés menete és amúgy ritkán van tűtörés emiatt.



És akkor kezdjük el a varrást!
Lezáró öltéssel vagy más néven "oda-vissza varrással" kezdünk.
Az alábbi rajzon a felső firka mutatja azt, amit látnotok kell  a trükk helyes elvégzése után;
az alsó pedig bemutatja jóóóóól széthúzva a lépéseket, ahogyan készíteni kell.
Mert így kinagyítva érthetőbb, hiszen meg tudom számozni a sorrendet.
De nektek egymáson kell, hogy feküdjenek a számozott vonalak, úgy ahogyan a felső vonal mutatja!
Ezen a módon nem kell elkötözgetni a cérnákat, hanem levághatók csonkban is, nem fog kibomlani a varrás.

Első lépésként 1 centiméternyi részen varrunk egy egyenest (1-es vonal),
második lépésként ugyanazon a varrásvonalon,
tehát rávarrva az előző 1 centis cérnasorra
(ettől nem fog később kibomlani) visszafelé megyünk az anyagszél felé (2-es vonal; akinek nincs hátramenet-mód a gépén, az forduljon vissza az anyaggal)
harmadik lépésként, immáron újra a széltől indulunk (3-as vonal) és elkezdjük a folyamatos varrást, haladva a kiszabott anyag széle mentén.




Mikor mind a három összevarrandó oldalon végigmentünk a géppel, újra lezáró öltést végzünk.
Azért csak három oldal, mert ugye a negyedik nyitva marad a kifordításhoz és a töméshez.

De még nem fordítunk ki semmit, hiszen a sarkok levágása fontos tétel!

Ha nem vágnánk le, akkor kifordítás után egy szűk sarokba tömörödne a varrás ráhagyás anyagfeleslege. Az pedig egy csomót, göcsörtöt adna. Mi ezt nem akarjuk, ezért nyísszantunk!

Mégpedig úgy, hogy 45 fokban levágjuk a sarkokat annyira, hogy 2 mm maradjon a varrásvonaltól.
(Kinagyítható a fotó, ha valaki nem biztos a dolgában)


Itt már kifordítottam az anyagot és a negyedik, tehát a nyitva hagyott oldalon keresztül elvégzem azt, amire háklis vagyok.
Az előbb levágott varrás ráhagyást szépen kiegyengetem, az olló hegyével formásra alakítom a párna sarkát (lásd nyíllal jelölve, aztat ottan, no).







Most látszik igazán, miért nem szerencsés kockás anyaggal kezdeni a próbavarrásokat.
Mert a rácsvonalak így szépek.
De ehhez sokat kell ám illesztgetni, ami kezdőként kedvromboló. Hagyjuk későbbre! :)








Az olló hegye mutatja azt az oldalt, ami elvileg nyitva van, csak nem látszik rajta.
Azért nem látszik, mert a körmömmel szépen "megéleztem" még üres állapotában, hogy egyenes vonalat adjon alul-fölül.
Mert a tömés után már nehezebb megoldani a kifeszülő egyenes vonalat, ami mentén össze fogom varrni. És én bizony azt is szépre szeretném!





Flíz golyóval ajánlom tömni, amit itt mutatok be.

Amikor megtöltöttük a párnát, akkor jönnek jól a korábban "vasalt" körömnyomok; annak mentén összegombostűzöm a szájadékot.

És így nincs kitüremkedés, elcsúszás, szép egyenes, 90 fokban álló oldalat kaptunk. :-)





Most következik a bezárás...

Lehet készíteni géppel és kézzel is.
Azt hiszem, hogy ha valaki nagyon kezdő és bátortalan, akkor inkább a kézi, de rejtett öltést javasolom. Itt találjátok a leírását.

(A gombostűk most direkt párhuzamosan fekszenek az anyagszélen, mert itt bent kell tartani a kifelé vágyó tömőanyagot és így nagyobb felületet fognak be. Így viszont meg kell állni előttük és kihúzni a továbbvarrás előtt, ha géppel varrtok.)

Aki neki mer állni géppel, annak nagyon keskenyen, nevesítve, pontosan 1 milliméternyi távolságban a széltől kell haladnia. Apránként, a gombostűket kihúzgálva.

Most, hogy -ki kézzel, ki géppel- bezártátok a megtöltőnyílást, eldönthetitek, hogy kész van-e a párnácska, vagy egy kicsit még szöszmötöltök vele.

Ahogy a képen látszik, a fonákoldalon készült öltés mutatja magát. Ha így is jó, már készen is vagytok.

 De ha nem, akkor...






... körbevarrhatjátok kívülről is, egy -mondjuk úgy- dísztűzéssel.

Szerintem jól áll neki a merevített él, de aki nem meri vállalni, hagyja ki nyugodtan.









Itt látszik a dísztűzés, amit a párna élein, 1 mm-re a szélétől készítünk.











Végezetül mehet rá egy szép szalag, vagy csipke és kész is vagyunk.










Aki emeletes illatpárnát szeretne, annak kell készíteni még egy-két darabot.
Ha eltérő méretűt szeretnétek, akkor én 1.5 cm méretkülönbséget javasolnék a bizonytalanoknak.



Remélem mindenkinél sikertörténet lett a vállalkozás és megelégedve álltok föl a gép mellől... :-)

ollóélezés, ollóélező nélkül...

 ..., ami nem egészen fedi a valóságot.
Mert életlen ollóval hiába is végeznénk el a következő műveletet.


Viszont ha van egy elméletileg éles ollónk és mégsem vág jól, akkor lehet, hogy csak annyi a gond, hogy az ollószárak íve nem megfelelő.
Mert az olló nyíró szerszám: a két penge egymással szemben, egy pontban érintkezve, mindig egy ponton nyírja szét az anyagot. De ha nem érintkezik rendesen, akkor annyi.

A trükköt apukámtól tanultam, hiszen ő szerszámokban nagyon jó, így a munkamenet úgy kezdődik, hogy végy egy satut (ha az apukám tanácsát követed)...,
de én azt mondom, hog keress bármit, ami egyenes felületű, erősebb, mint az ollód és alkalmas arra, amit tenni kell.

Én most egy utánfutó hátulján lévő záró izét találtam meg. Tehát ollóvég becsúsztat, és a megfelelő élhez tartozó nyelet elkezdem óvatosan feszegetni,
magam felé húzni úgy, ahogy a képen a nyíl mutatja.

FONTOS!! Az olló élére vigyázunk ám; látjátok ugye, hogy csak a lapos része ér oda a fémhez, az éle bőven messze van a fém izétől.

Nagyjából az ollószár közepétől kezdődően feszegetek, és haladok a vége felé.
Aztán a másik száron ugyanezt elkövetem.

Amikor kész vagyok és szép finoman elkezdem összezárni az ollószárakat, akkor jól lehet érezni, ahogy karistolják egymást és onnatól fogva már mehetünk is szabni, vágni; mint az álom, olyan lesz vele  dolgozni.

Ha kell, akkor egy kis csavarszorítás is beletartozhat a karbantartásba, hogy ne lötyögjenek a kések.

pelenkaöltést csak pontosan...

... mert akkor szép, ha nem törik meg a ritmusa.

Én először a szemmértékre, később a gyakorlottságra esküszöm, de csak azért, mert ennyi eszem nem volt. Eddig... :-)

Körkés élesítése alufólia segítségével

Én még nem használtam az ajánlott link megoldását, ezért felelősséget sem vállalok, de ha egyszer már úgyis mindegy lesz a körkésnek, akkor ki fogom próbálni.

Köszönettel vesszük mindannyian, ha valaki tud saját tapasztalatot mondani. :-))

mérőszalag tuning...

A jobbak ilyen, lyuggatott mérőszalaggal dolgoznak...
















A kevésbé jobbaknak is van legalább egy lyuk a mérőszalag végén...















És vagyok én, a nevezett kategóriákon kívüli, akinek egyik sincs. :-)

Illetve dehogy nincs! Már van! Csak egy kicsit gagyi, de jól működik...

Éppen egy körszoknyához szabtam volna ki az anyagot, amikor beugrott, hogy a neten valahol láttam olyan varrós mérőszalagot, aminek a végén egy kis lyuk van.
Oda kell tenni a ceruzát, tollat és a rögzített végétől már rajzolhatjuk is a pöpec kört.
Hoppá! Ez most jól jönne!

Itt kezdődött...

Előkaptam egy még sosem használt szalagot és fúrógéppel felszerelkezve nekiestem.

Simán át tudtam volna fúrni azt a szart, de a műanyag szalag szétszakadt a fúrás közben, a lerepülő fémlapocska meg majd' kiverte a szemem :-)







Csak nem blamálhatom magam; újabb ötlet!

Levágtam a roncsolódott részt, és mivel még kb. 6 centi maradt számozatlanul, csak úgy a reklámszövegnek, felhajtogattam a szalagvéget és pillanatragasztóval 4 rétegben hajtva rögzítettem.







Ettől pont jó erős lett és mivel műanyag,
forró spékelőtűvel kilyukasztottam a megfelelő méretre.











IGEEEEN, mehet a körcsinálás!

A lyukasztásnál figyeltem rá, hogy pont egy centire legyen a 150-es rovátkától, tehát ha a "nulla", a rögzítő rajzszög (sajnos alig látszik a képen, a piros gombszerűség ) az 1 cm-hez esik, akkor ismét pontosan lehet vele számolni.

Ha az anyagon nem is lehet olyan könnyen húzva rajzolni, mint a papíron, azért pöttyöket lehet rá tenni filctollal jelölésnek.

Nnna, most már úgy tűnik, hogy legalább mérőszalagban tartozhatok a kevésbé jókhoz... :-)

töltőanyag változatok, flízből

Egy gyors illusztráció azon olvasóknak, akik nem ismerik a "flíz golyót", vagy tőlem tanácsot kérve, ezt az alapanyagot javaslom.

A neten poliészter golyó; szilikonizált poliészter töltet, vagy szilikon poliészter töltőanyag és ilyesmi neveken található.
De nem azonos a babzsáktöltő nikecell vagy polisztirol gyöngyökkel!



Finomabb varrományok töltelékeként (baba, kismadár, miegymás...) én mindenképpen a flíz golyót ajánlom.
Párnákhoz mehet a kisebb-nagyobb darabokra tépkedett flízlap is, de olyan munkákhoz, amit jól kitömünk, aminél meglátszik a töltés egyenetlensége, ott az igényesség jegyében golyózunk!
Maga a töltési folyamat kissé nehezebb, mert a golyócskák közé besiklik az ujjunk, mert csúszkál és nincs, amibe bele tudna akadni az ujjunk, ami bevinné a kiszemelt mennyiséget.
De a végeredmény gyönyörű lesz, úgyhogy ez a kicsi többletidő mindenképpen megéri.

A fenti képen is látszik, hogy mennyivel simább terülés lehetséges a tömésre váró munkadarabban a golyók aprósága miatt, míg a tépkedett flíz lapocskák sokkal durvábban összeállnak..

És egy kis pontosítás, hátha valakinek segítséget jelent a tisztázása:

A VATELIN ÉS A FLÍZ (VLIES) KÜLÖNBSÉGE,
mert sokan összekeverik...

Ezen a képen a flíz látható (műszál).











Ez pedig a vatelin (pamut; pl.: az ÁVH-s és minden egyéb pufajkát is ezzel töltöttek).

többet tud, mint gondolnánk... :-)

Most eszméltem, hogy ez a kevéssé ismert, pedig a legtöbb gépen használható cérnamennyiség tekerés szabályozó lehetőség még nincs fent a blogon...
Pótoljuk... :-)

Arra kellhet, hogy ha olyasmit varrunk, amihez többféle szín kell, ugyanolyan mennyiségben.
Ha nem akarunk csak a biztonság kedvéért jóval több cérnát tekerni az orsóra, hogy ne kelljen elfogyás vétsége miatt újratekerni félig kész öltéssornál.

Akkor ez a géprészlet, ugye majd' mindenkinek ismerős...

Az orsózó tengelyt és a "féket" látjuk.
A jobb oldali, csillagfejű csavarral ellátott izé lesz a főszereplő, figyeljétek csak!

Mivel a csavar csak tart, de nem mozdíthatatlan, így kézzel át lehet állítani a számunkra megfelelő cérnamennyiség tekerésének beállítására. Az apró piros pötty mutatja az ebben az állásban lehetséges cérnaadagot.
(A képre kattintva nagyobb méretre nyílik)

Itt pedig a maximális volumen felcsévélése engedélyezett, kemény 5 pöttynyi tétel fér rá :-)


Köszönetet kell mondjak a gyermekeim közül annak, aki ugyan anno letagadta az elkövetett cselekményt (persze, hiszen agyvérzés-közeli állapotba segített, mikor egyszerűen 5 méter cérnatekercselés után megállt a folyamat).




Szemre minden olyan volt, mint máskor...

Eleinte azt hittem, hogy a fém tengely romlott el és az nyomul neki jobban, az szalad rá az fehér izének, mígnem megvilágosodtam!
Rájöttem, hogy az illető átcsavargatta balos állásba a fehér féket...
Persze csak magamban örültem a felfedezésnek, sőt ezerszer is megbocsátottam a tettesnek - ismét csak magamban; mert nem akartam, hogy vérszemet kapjanak az állítgatók... :)

Csuklóra szerelhető tűpárna virág

Ez a szép lila-barna összeállítás egy művészet-tanárnőé lesz, aki az iskola faliújságának felelőseként is gyakran gombostűzget díszítéseket, okleveleket, kiállításra való órai munkadarabokat.

Azért így könnyebb lesz. :-)







Készítettem egyet magamnak is.
Mert szép, már régóta nézegetem a világhálón a hasonlókat és valamelyest meggyorsítja a munkát.

Hiszen képzeljétek el, ha minden gombostűt 30 centivel arrébb kell tennem (mint ahogy 100 éven keresztül is simán megoldottam... ), mennyi időt spórolhatok meg. Gombostűnként kb. 2 másodperc.
De ha ezt nagyban nézzük, ezé' az már tetemes.
Egy hét alatt egy pohárnyi kávéidő!





A CSUKLÓPÁNTRÓL...

Én egy tépőzáras pántot készítettem, mert ha szállítom a tűpárnát, akkor visszafelé hajtva a pántot, le is tudom zárni a gombostűket.
Nem mintha ki akarnának esni, de mit lehet tudni...

A csuklópánt hosszát ugye úgy tervezzük, hogy megmérjük a csuklónk körméretét, plusz a tépőzáras felület, meg egy kis biztonsági ráhagyás...

Éppen ezért fontos, hogy amikor a virágot a pántra felvarrjuk, akkor is jusson eszünkbe, hogy a csuklóméret számít!

Tehát a virág felvarrásakor is csak olyan szélességben öltögessük a rögzítést, amilyen a csuklónk (lásd piros jelölés).
Mert ha szélesebbre fogjuk, akkor a végeredmény az lesz, hogy a virág alatt eláll a csuklótól, ami egyben a karpánt méretét is rövidíti, tehát nem passzol majd a tépőzáras felület egymáshoz.




Ha ajándékba szánjuk, pontos csuklóméret hiányában lehet állítható méretet is készíteni.
Ez abból áll, hogy a tépőzár egyik oldalát dupla akkorára készítjük és akkor vanegy kis lehetőség igazítani (lásd a kép jobb oldalán)








Aki szeretné, az csinálhat a tűpárna virág alá egy kis 'övbujtatót' pánt helyett, és abba belefűzhet egy fényvisszaverő karpántot.
Mert sose lehet tudni, kinek mi tetszik... :-)

Téli kiegészítő garnitúra a színek jegyében, pulóverből...

Egy téli kiegészítő-szettben gondolkodtam, mikor turkálóban keresgéltem egy megfelelő színű pulóvert.

Feldaraboltam 3 tételre:

A gallérból belebújós nyaksál lett; aljára fekete pamut csipkét varrtam, nyakára franciacsomó-pöttyöket hímeztem.





Lehet gyöngyöt is varrni a csomózós hímzés helyett,
de ami biztos, kénytelenek vagyunk egyesével felvarni
a gallért díszítő bármiket, mert a tágulást meg kell hagyni, hogy át tudjuk húzni a fejünkön.
Nem szabad a varrócérnával rugalmatlanná tenni a bővülni szükséges kötött sávokat.






A derékrészből bandázs öv, melegítő réteg lett, amit a nadrágra húzok a pólók alól kilátszódva.

Az ujjaiból lábszárvédő, melegítő lett a farmer halásznadrágom alá.
A fekete szegőgumi a térdhajlatig ér, a bokánál csinosan ráncolódik az ujjak alja.

Erre a darabra is azért nem került a nyaksálon látható csipkeszalag, mert a felhúzásnál érvényes anyagtágulást meg kellett hagyjam.