TISZTELT ÉRDEKLŐDŐK!

TÁJÉKOZTATOM ÖNÖKET, HOGY -várhatóan- HOSSZABB IDŐN KERESZTÜL SAJÁT CSALÁDOM SZÁMÁRA KELL TEVÉKENYKEDJEK, EZÉRT EBBEN AZ ÉVBEN MÁR NEM TUDOK MEGRENDELÉSEKET FOGADNI.

Rátét dísz, applikáció készítése

Elkészítem a sablont. Részleteire bontva másolom a papírra. A legalul látható levélmintán azért nem követtem pontosan a mintát, mert majd később látjátok, hogy arra a részre kerül rá a legnagyobb virágdarab, ami úgyis eltakarja a felesleget. Lehet pontosan is kivágni, csak akkor az összeillesztésnél jobban kell majd figyelni, hogy szépen illeszkedjenek a darabok.
Kétféleképpen szoktam megerősíteni a rátétanyagokat. Vagy a rávasalható közbélést használom, vagy az ezen a képen látható kétoldalas ragyaszófátyollal. Ez egy sütőpapír jellegű anyagon levő kusza, pókháló-szerű valami.
 Egyben és külön is lefényképeztem.


Ez itt a rávasalható közbélés. A fehéren és a feketén kívül létezik bézses változatban is. A bal oldali képen a vasalható oldalát mutatom, a jobb oldalin pedig a ragasztópöttyöst, ami az anyagra kerül.
Persze csak az egyik módot szoktam választani, de itt be szeretném mutatni mindkét változatot, ezért vegyes technikával állítom össze a darabokat. A ragasztófátyol megkeményíti az anyagdarabot és majd - lentebb mutatom- a díszítendő alapra is rá kell vasalni. Tehát ez már rögzíti is a varrás előtt a mintát. A vetex csak jobb tartást és alapot ad a rávarrandó mintának. Varrás után már lényegtelen, hogy melyik módot választottam, nem befolyásolja a használat élettartamát, hanem csak a varrás menetét egyszerűsíti meg az előragasztás.

Itt már rávasaltam az anyagokat a darabokra és még egyszer rápróbálom az alapra a mintát, nehogy lelógjon róla valahol.


Lehúzom a feleslegessé vált gyári papírt a mintáról, a ragasztó már az anyagon marad, a fekete közbéléssel nincs teendő, már rá is tűztem a színoldalra a levélmintát.


Gombostűvel rögzítem, majd körbevágom a mintákat. Varrásráhagyás nem kell, a sűrű cikk-cakk öltés erősíti az alaphoz és egyben "be is szegi" rojtosodni kívánókat.
Ráillesztem a mintát az alapra és a ragasztóval bevont mintát rá is vasalom. A levélmintát -annak ellenére, hogy az most a bemutató kedvéért nem ragasztós felületet kapott- felhelyezem, mert a kivágott minta feleslegét alá kell tegyem a véglegesen rögzítendő virágmintának. A felesleget a legfelső képen már láthattátok. Ha nem elég erős az alap, akkor a varrás előtt a hátoldalát is érdemes megerősíteni vasalható közbéléssel (nem ragasztófátyollal!)  -elég csak a minta alatti részen-, mert a cikk-cakk öltés meghullámosíthatja varrás során az anyagot, ahol nem egyenesen halad az öltés.

A minta alapra történő vasalásánál is teszek egy védő réteget az anyagra - jelenleg egy papír kéztörlőt-, nehogy a vasalón találtató esetleges szennyeződés kárt tegyen a munkában.






Most rövid leszek: vasalok!











Hú, ezt nagyon szeretem. Tobzódok a színekben, böngészek, hasonlítgatok és kiválogatom a végleges színösszeállítást. Minden változat jó tud lenni -de mégis más-, ha ügyelünk a harmóniára, ízléses választásra. Szerintetek melyiket fogom választani?


A barna szatén szalagot választottam szárnak. Végét bedugom a levélminta alá, de azért a biztonság kedvéért ez esetben is megolvasztom a szálakat a forró mindenes tűvel. Biztos, ami biztos, így tuti, hogy nem bomlik ki a varrás alatt.

A szatén szalagot gombostűvel rögzítem (csak a ti kedvetekért!), akinek van gyakorlata, annak nem kell
egy ekkora darab miatt gombostűzni.

A felső végén kezdem varrni, az aljára érve nem vágom el a szálat, hanem egyszerűen visszakanyarodok a másik oldalra. (Jut szembe! Most már tudom, hogy mivel fogom a varrószakkörösöket legközelebbi munkájukban elrettenteni: közvetlen a szalag szélén levő szövött sávban kell végig varrniuk. Ha-ha! Az nincs még 1 mm sem!) De aztán szép legyen!!

A képen látható gombostűk a varrásvonalba lelógó zsebeket tartják távol (lévén ez is egy nadrágtáska). Fontos, különben meglepetés ér, majd ha benyúlunk a zsebbe!



Így néz ki a kész levél. Az, hogy milyen széles cikk-cakk öltést választok az függ attól, hogy mekkora a rögzítendő minta. Egy nagyobb, egybefüggő a minta esetén lehet akár 5 mm-t is használni, ha jól illik a darab jellegéhez. A kisebb darabokat "agyonüti" a széles, vastag öltés, de nagyon keskenyt sem érdemes választani, mert nem fogja át biztonságosan a mintát. (pl. mosáskor erős hatás éri). Én itt 3 mm széles öltéssel varrtam, és ennél nem is szoktam kisebbet használni. A öltéstávolság állítója szinte a nullán áll, alig haladva lehet szép, szoros, összefüggő cikk-cakkvarrást készíteni.

Itt megint egy biztonsági lépést láthattok: a selyem könnyen szálasodik (viszont nem olvasztható, hanem ég, tehát forró tűvel nem oldható meg a probléma). Színtelen körömlakkal megkenegetem vékonyan a minta szélét. Vigyázni kell a többi részre, nehogy a lakk rácsöppenjen!
Így néz ki a kész felvarrás közel s távolról. Az ívekben mindig sugárirányban varrok: öltésről-öltésre óvatosan figyelem, hogy ugyanaz legyen a beszúrás helye a szűkebb ívben, viszont a tág sávban öltésenként haladok. Így a varrásvonal is követi a kanyarulatokat, nem darabos lesz a látványa.





Felrajzolom illanós filctollal a nem rátétes, hanem csak öltéssel kiemelt mintát.





Végigvarrom a választott színnel, jelenleg csillogó kék cérnával. Még valamennyire látszik a filctollas jelölés. A filctollakra a legutolsó képen még visszatérek!

Vizes ruhával megnedvesítem a maradék jelölést, ami ettől ijesztő látványt nyújt a szinte kész munkán. Ugye nem marad így?!








De nem! Fellélegezhetünk.
Én ezt a két filctollat használom. Illetve csak a kéket szeretem. A kék víz hatására tűnik el (nem kell mosni az anyagot, hanem elég csak egy nedves szivaccsal bepacsmagolni).A rózsaszín elméletben levegőre illan. Ezzel szemben nagyon gyorsan elhalványul használhatatlan erősségűre (én ennél a munkánál 3-szor festettem újra), viszont nem tűnik el teljesen, tehát itt is kezelni kell vízzel a rajzolt felületet. Magyarul nem használható úgy, ahogy kellene.

Hát ennyi lenne a rátétes díszítés (applikáció) varrása...