A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Karácsony Sándor iskolának. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Karácsony Sándor iskolának. Összes bejegyzés megjelenítése

Egy újabb rendhagyó ballagás, farmer nadrágszár-tarisznyával


Korábbi farmer tarisznyáim sikere után újabb fiatalos, divatos, farmeres ballagó tarisznyára kaptam felkérést.
A megrendelő ugyanaz az egyházi iskola. :-)

Mivel a ballagtató 8.-os osztályfőnök művészetoktatóként nyitottan gondolkodik esztétika terén, így szorongás nélkül használhattam a a színeket, az sem volt probléma, hogy a gatyaszárak kék árnyalata különbözik..




Az egységességre persze ügyeltem, egyforma méretű tarisznyák készültek, a pelenkaöltés fonala mindegyik tatyónál ugyanaz, a fa gombok és a tarisznyapántok szintén egyformák...




De belül!!! Na, ott pöttyök, négyzetek, virágok csíkok és foltok tobzódnak...
A gombok akasztózsinórja pedig minden tarisznyánál a bélés színéhez igazodik.






















Mivel közösségi ember vagyok, így nem féltem segítséget kérni más varrós asszonytársaktól.
Ezért a gombfelvarrás és a bélésanyagból kívülre készült dekor folt pelenkaöltéses felvarrása más keze munkáját dícséri. :-)

Így mutatnak együtt...

 



A 2 évvel ezelőtti dizájnról itt írtam, és így nézett ki...


Rokon lelkű kádkilépők...


Ajándékba készültek ezek a pihe-puha kádkilépők.

Színárnyalatuk és a -levélformák másságától eltekintve- mintájuk is hasonló.

Mert együtt fogják őket látni az ajándékozottak,
és így mindenki kiválaszthatja magának a hozzá közelebb álló látványt.

textil korona sok-sok ovis kislánynak...

Hercegnőknek, királylányoknak és minden más kékvérű kisasszonynak készülnek textil koronák.

Mi ugyan már utolsó éves óvodásként járunk a közösségbe,
de ez nem tart vissza, készítek én szívesen az utókor számára is...

Szerepjátékhoz, előadásokhoz is használhatóak, ha éppen nem
a napi, udvari protokoll szerint viselik a kislányok... :-)









Nagyon erős, belevarrt merevítőréteggel készülnek a fejékek, és ha úgy vesszük, kifordítva is hordhatóak, mert ha valakinek nagyon merész a pöttyös látvány, akkor a jelenleg belső résszel kifelé viselve, mindjárt egy elegáns taft anyagú darabbal ékesítheti magát.


A püspöklila korona első bevetése bicilizés közben.

Hmmm, végül is a holland királynő is biztosan biciklizett már koronában.... :-)


Bocskai-mellények, ballagásra

Ezt a mintát kapam, 4 másik mellényt kellett készítsek egy iskolának a ballagásra.

Az iskola remekül oldja meg a ballagási ruha kérdését; saját ruhatáruk van, ezért nem évről-évre visszatérő kérdés a családokban, a szülői közösségben, hogy milyen ruhában, mennyiért;
és, hogy az ára miatt máskor is hordható viselet legyen...

Tehát a mindenkori nyolcadik osztály Bocskai mellényben ballag, melyhez tőlem rendeltek kiegészítő darabokat.





Persze sosem olyan egyszerű a dolog, mint aminek látszik...

Először nem lehetett kapni az eredeti mellény anyagát, hiába tudtuk a beszerzési forrást; másodjára kiderült, hogy a sujtás gombokat sem fogom tudni megoldani ugyanolyanra.
Mert két üzletben ugyan találtam, de össz-vissz 3 párat tudtam volna vásárolni belőlük. :-((

Így hát másféle, hozott anyagot kaptam kézhez, amiről időközben kiderült, hogy rugalmas, gyapjú kelme.
Akkor következett az anyag beavatása, és a küzdelem, hogy ne fodrozódjon varrásnál.

Aztán kénytelen voltam a paszomány-gombokat is magam készíteni, a csomóval együtt, hiszen attól, mert nem kapható a másik fajta zsinórgomb, valamivel még össze kell fogni a mellényt.



Végül is nem lett rossz, csak a fotózott fény-árnyék adja ki nagyon a ráncokat, élőben alig látszanak :-)

Lehet, hogy majd készítek másik képet is, mert ez azért bőven rosszabb látvány, mint ahogy kinéz... :-)

Iszonyat hosszú falvédőt "dobtam össze"


Nevezhetem bátran krisztusi falvédőnek is.
No, nem a magam fényét emelném ezzel, hanem egyházi óvodának készült, én pedig 40 napig dolgoztam rajta... :-)

Így kezdődött.

Ezer anyag, ezer papírfecni, mint sablon;
és járkálási tilalom a lakásban...








Így folytatódott a munka falvédő elején:

- a vonat megérkezik a természetből a betondzsungelbe, ahol a végére azért finomodnak a részletek...
Kerül rá szabadkézi hímzéssel mozdonyfüst, piros-fehér vasúti jelzőfény, madárkák.

A Nap gyárilag karikázott taft anyagból készült.





Aztán így folytatódott a falvédő végén.
- a gyűrt szatén anyagot még jobban összegyűrtem, plusz rengeteg helyen levarrtam, így készült a folyó.
- a szivárványhoz külön szabásminta készült
- a sötét felhő taft anyagú, alatta zivatar tombol.

A gombák..., hát azok üzleti, felvarrható kellékek, nem az én érdemeim.




Kiegészült még ezzel-azzal és a kedvenc részlet is rákerült.

Három kismadár csücsül a Nap egyik meghosszabbított sugarán, ami, mint "A FÉNY",
a templomba érkezik meg.
Csillogó, aranyszínű fonallal készült, mert szerintem ennek így kellett lennie :-)

Hááát..., bevallom, az összeállítás nem tartozott kedvenc munkafolyamathoz.

Asztal kihúzva, vasalódeszka méretre állítva hosszabbításként, különböző trükkök bevetése;
hogy a közel 4.5 m x 90 cm-es falvédő egyé válhasson.
Azán kívülről ismét kezdődött a varrás, hogy a rétegek ne libegjenek, hanem forrjanak eggyé.

A rögzítését 5 centi széles tépőzárral oldottam meg, mert bírnia kell a falvédőnek dőlő, mesét hallgató gyereksereg támadását; hosszú évekig.

Mondjuk pont nem látszanak külön részletként, de a kék fákat is nagyon szeretem...

A havas hegycsúcsról nem maradhatott le a magyar zászló sem.

És, hogy ne csak díszítsen, hanem foglalkoztató falvédőnek is lehessen használni, számozott vagonok gurulnak hegyen-völgyön, melyekre tépőzárral rögzíthetők, váltogathatók a filcből készült állatfigurák.


A kis állatokat egy anyukatárs készítette, nem az én munkáim.

Bibliaborítók

Egyházi iskolában a felső évfolyamba lépő 4. osztályától búcsúzik egy osztályfőnök-tanító néni.

A bizonyítvány mellé minden "gyermeke" kap egy bibliaborítót emlékbe.

(Ha esetleg olyan ismerősöm is olvassa a bejegyzést, aki kitalálja, hogy kiről van szó, akkor titoktartást kell fogadjon az iskola és a diákok felé!!!)
A bibliaborítók mindegyike más külsejű, de mivel egy közösségé lesz, így a bélés és a kétféle külső anyagot összefogó csík színe egyezik...

A lányok csipkeszalagos díszítéssel, a fiúk sima szalaggal összedolgozva kapják.
A könyborítók színösszeállítását is figyelembe vettem a zárógumi színénél; mindegyikre olyan került, mely illik a látványhoz.
A bélés és a külső anyagréteg közé került egy könnyed merevítőréteg is, a szebb tartásért...



ballagási tarisznya, fiatalos arculattal

Gyermekeim iskolájában az a szokás, hogy a mindenkori
7. osztály gondoskodik a 8. osztályos ballagásról.

Idén tehát miénk a feladat ...

A ballagó diákok kék-fehér színösszeállítású tarisznyát kértek
és valami modernebb külalakkal.






Az iskola felsővezetése nem zárkózott el a javaslatomtól, miszerint farmer és újságpapír-mintás dekor vászon párosításával modernizálom a szütyőt, és természetesen az ünnepi alkalomhoz illő kiegészítőkkel teszem fennkölt megjelnésűvé.

Aki esetleg meglepődött az intézmény rugalmasságán, annak még azt is elárulom, hogy egyházi iskoláról van szó; ezzel együtt kaptam zöld utat -látatlanban- kb. két perc alatt!! :-))))



Így fér meg egy táskán a kortárs külalak és a kifinomult hagyomány;
a farmer és az újság, a dekor függönyrojt és a sodrott, tompán fényes díszítő függönyzsinór...








A táskaborítóra egyelőre textilfilccel írt évszámok kerültek, melyeket később lecserélünk hímzett lapcskákra.
Ami viszont biztos, hogy levehető formában, éppen csak rögzítve kerülnek a táskára, hogy ha valaki később is szeretné használni a tarisznyát, könnyen levehesse róla.

Az beléje kerülő apró emlékeket másik "csinálós" blogomon, a Fából fabrikán találjátok.
Egyelőre csak a pici pöttyös batyu készült el.

patchwork terítő, tanári asztalra

Nem kis nyomás nehezedik az ember vállára, mikor művészet tanárnőtől kap megrendelést...
De ismerve Zsuzsit -majdhogynem mindenevő-,
csak kissé szorongtam munka közben :-)

A tanári asztal eztán ezzel az abrosszal lesz borítva.

A blokkokat alulról csak egy vékony anyaggal fedtem, hogy egyrészt a varrás ráhagyásokat hozzá tudjam rögzíteni, másrészt hogy' nézne már ki csak úgy pőrén...



Anyagait tekintve is változatos: selyem, gyűrt taft, farmer, pamut, szatén kelmékből áll.

Mert pont Zsuzsitól ered az, a közösségben szállóigévé nőtt mondás, hogy
"40 felett kell egy kis csillogás..."

Így hát csillogó, fénytelen, egyszínű és mintás; egy igazi saláta lett a végeredmény.



...és elkészültem a másik szivacs fotelágy áthúzásával is

Szintén az óvodának készült,
a Csillag csoport gyermekei veszik birtokaba.

Az előző, sárga- és narancsszín kordbársony anyagokból összeállított huzat ITT LÁTHATÓ.

Részletesebb leírása is a másik darabnál olvasható.

Fotelágy huzat varrás - ötlettel

Ez a fotelhuzat készült el, melyet most kivételesen nem ajánlok kezdő varróknak...

Miután az új huzat széles bordázatú, ún. "elefánt" kordbársonyból készült, külön figyeltem rá, hogy az anyag simításiránya jól alkalmazkodjon a használathoz.

Odafelé simán felcsúsznak rá a gyerekek, ha viszont leszállnak róla,
akkor következik a fordított hatás;
a kis nadrágok és harisnyák enyhén megakadnak a bolyhokban, felhúzódnak, tehát egy rendezett ruházatú gyermek kerül le róla. :-)


Először a pucér szivacsokat öltöztettem fel,
kaptak egy fehér védőhuzatot, lásd belül.

Miután óvoda és sok gyerek, így gyakrabban lesz mosva a huzat, mint egy magánháznál.
Ebből kifolyólag a szivacsok hamarabb mennek tönkre, ha a cipzáras nyíláson át natúr állapotukban teszik-veszik azokat.
Így már nem akadnak a szivacselemek sehova, állagmegőrzés kipipálva.


A kinyitható felületet működését nem úgy oldottam meg, mint a régi huzaton volt;
ahol is az anyagok összeérő élei lettek egymáshoz varrva, hanem forradalmian új megoldással.


Varrtam egy külön alkatrészt, ami az áthidalást az anyagok tehermentesítésével oldja meg.
A csík egyik oldala az egyik szivacselem huzatába került...








... a másik oldala pedig a másikba.
Itt már az előző elembe belevarrt csík felső vége látszik, ahogy összefogom a második elem anyagrétegeivel.

Tulajdonképpen így textil zsanérként viselkedik, nyitja, csukja a szivacstéglákat.






Ennyi látszik belőle, ha széthúzom az anyagokat.

Ha nem akarom külön megmutatni, akkor nem is látszik; csak annyi, ahogy egymáson van a két kordbársony huzatos szivacstégla.








Szívfájdalmam, hogy csak fekete cipzárat kaptam hozzá vajszínű kocsival; akkor, mikor éppen kellett.

De igyekeztem a tervbe nem illő rövidárut úgy beültetni a huzatba, hogy ne váljon hátrányára, ne azt vegye először észre a néző. A háromszögű záró-díszítőelem is vajszínű lett...

Mert biztos zavarni fogja a kis óvodásokat... :-)



Az óvoda színvilágához két változat illik:


- az egyik a sárga-narancs-bordó (ez készült el most); a Bárányka csoportté lett;

- a másik, a zöld színnel kombinált a Csillag csoport fotelágyának szíbeiben jelenik meg.





És egy kép, amikor azt hittem, elveszek...

A már egymásba kapcsolt három elem alig fért el a gépház alatt, nehezen jutottam hozzá a varrandó felülethez, melyik varrás merre fut tovább, mit nem szabad levarrni;
és mindezt úgy, hogy az ujjam alig fért oda :-)

De elkészült!!!