gépi ráncolás, egyszerűen

A kétféle ismert módszer mellett én egy harmadikat használok anyagok ráncolásához.

1. Van ugye, a ráncoló talp, ami maga végzi el a textil behúzását.

2. Van amikor egyenes öltéssel megyünk végig az anyagon és utána kézzel állítjuk be a megfelelő sűrűségűre a kelmét.

Én pedig így szoktam!

3. Nem cserélek talpat, nem állítok szálfeszességet, hanem egyszerűen kézzel fogom le a felső szálat.
Kicsit ugyan gyakorolni kell, hogy kitanuljuk a szorítás erőssége és a ráncok sűrűsége közötti összefüggést (ne szakadjon el a cérna és azért mégis szép ráncolmányt kapjunk), de alapvetően nagyon könnyű a tréning, hamar rá lehet jönni az ízére.

Végül is lehet a felső szál feszességét a legszorosabbra állítani, de ha az nem elég, akkor nincs más megoldás... :-)

Ezzel a csíkkal kezdünk, melyet félbehajtás után fodorrá alakítok.
Először az "előre-hátra-előre" hármas öltéssel, más néven lezáró öltéssel kezdek, hogy a cérna el legyen "kötve".

Aztán egyenes öltéssel, legnagyobb öltéshosszal haladok az anyaggal bal kézzel, miközben jobb kézzel lefogom a felső cérnát a kellő erősséggel.
Ha szorosan tartom a spulnit, akkor teljes szorosságúra ráncol (lásd két vége), ha pedig csak valamelyest leszorítom, akkor a középső részre eső ráncmennyiságet állítom elő.

Hogy mivel jobb, mint a kézzel történő behúzás? Hát azzal, hogy könnyebb kifelé engedni a ráncot és úgy beállítani a megfelelő hosszúságúra a fodrot, mint befelé állítgatni, ha nem jól lett beállítva a szálfeszesség, vagy nagyon erős az anyag.


Ami fontos ehhez a megoldáshoz, hogy feltétlenül hagyjunk felső cérnaszálat a kiengedéshez.
Nem szabad túl rövidre vágni, mert akkor nem tudjuk kiengedni a megfelelő hosszúságúra az anyagot.
Ja, és persze ugyanúgy, mint a behúzó ráncolásnál, a kiengedősnél is csak a kezdő öltéseket zárjuk le hármas öltéssel, a végét nem, hiszen akkor már nem tudjunk  a cérna hosszával játszani.