Kislányom! Csak piros ne legyen ...


Adott egy régi táska, melyet anyukám nagyon szeretett.  
Annyira szerette, hogy szakadásait javítgatta, de a foltossá fakult látványt már nem lehetett helyreállítani.
Hogy az én anyám rongyos táskával járjon? Na azt már nem !

A katonazöld szín is hozzánőtt, de azt meg én nem szeretem annyira... 
Anyukám nem meggyőzhetetlen, ezért bedobtam egy bordó lehetőséget. Azonnal rávágta, hogy jó,
de azt is hozzátette, hogy csak piros ne legyen. Megnyugtattam, hogy dehogy lesz piros. 

No, elmentem anyagot választani.
Az üzlet mélyén találtam egy jó erős, közép-bordónak látszó munkásruha anyagot. Örültem neki, mint majom a farkának, megvettem; viszont vásárlás után a természetes fényben már inkább a kifogásolt pirosnak tűnt.    

Hívtam anyukámat és kissé szépítve a dolgot meggybordónak fogalmaztam meg a színt. Nem mondott azonnal nemet,
ezért elvittem megmutatni és biztosítottam róla,
hogy el fogom tudni használni más varrományhoz,
ne zavarja, ha nem érzi magáénak!

Vittem hozzá a bélésnek szánt textilt is...
          
És igent mondott!!!
Aztán már én erősködtem, hogy tényleg el tudom használni, ne válassza ezt!          

De maradt a meggypirosnál; mert valljuk be, semmi bordó nincs benne :-))
Képzeljétek az én anyukám 71 évesen is "meggypirosan" fiatalos. És mindez úgy, hogy nem csinál magából bohócot ...  
Nagyon szeretlek Édesanyám!! - így, meggyszínnel írva, hogy menjen a táskádhoz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése