Ferdepánt varrása így meg úgy

Aki részletekre is kíváncsi, az kattintson a képekre, nagyobb méretben is megnyílnak :-)

Kezdjük ott, hogy milyen ferdepántok vannak
(na, azért legyünk szerényebbek; én milyeneket ismerek)... :-)
- pamut, szatén, elasztikus;
- különböző szélességben kapható;
- pontosan középre vasalt, illetve csak
  valamelyest behajtva vasalt típusok...






Az elasztikusról annyit, hogy valójában nem is tudom, miről beszélek :-)
Azt a fajtát, amiről a neten sem találtam képet és már nekem sincs, a következők jellemzik
(majd veszek belőle és fotózom):
- feredepántok mellett szoktam találni.
- igazából nem ferde szabású, hanem egyenespánt,
- gumírozottnak tűnik és bevasalatlan
- de nem gumi, hanem vékony anyag (olyasmi, mint egy vékonyabb fürdőruha anyag),
- kockás, virágos, tehát mintás is van belőle

A kellékek:
íves akármi, amit szegni szeretnénk...,
vagy kell és maga a pánt.






I. megoldás: kétlépéses ferdepánt felvarrás:

A szegendő cucc használatkor leginkább eldugott részére tervezem a végeket, a fonákoldalon kezdem a varrást.
A zöld anyag a termékem fonáka, arra színével  fektetem rá a ferdepántot.

Bahajtom a pánt végét, mert mire varrás közben körbeérek a szalaggal, és megfordítom a szegendőt, akkor ez lesz kívül; tehát hajtott, bomlásmentes felületnek kell legyen.

A behajtott végen kezdem a varrást és tovább a nyíllal jelölt vasalásélben haladok.

Itt ugye nem mindegy, hogy milyen volt a ferdepánt...
Teljesen középre hajtott vagy csak részlegesen behajtott;
hiszen a vasalás éleben haladva más távolságot kapunk a szegendő kelme szélétől egyik, illetve másik típusnál.


Bonyolult lenne írásban elmagyarázni, ezért annyi a javaslatom, hogy figyeljetek oda,
hogy a pánt teljes, kihajtott szélességének legfeljebb az 1/4 részét használhatjátok fel a varrásnál, több nem kerülhet az öltéseken kívüli, varrás ráhagyásnak számító részhez (függetlenül attól, hogy hova esik a vasalás éle).

Ebben a fázisban még mindegy, hogy milyen színű cérnával varrunk.










Na, akkor végig is értem...







A kezdő és a záró, néhány centis pántvégeket keresztben összevarrjuk, itt már megfelelő színű cérnát illik használni.
Ezzel elkészült ez az oldal...



A színoldalra már szinte magától behajlik a pánt, innen csak szépen kiigazítva fel kell varrjuk.

Arra azért figyeljetek, hogy most színoldalon dolgoztok, tehát a másik oldalon készített öltéssor itteni megjelenését eltakarva vezessétek a pántot.



Ez a látvány az anyag fonákon biztos, hogy elsőre nem sikerül,
ne legyen elvárás magatokkal szemben.

Csak mutatom, hogy sok gyakorlás után megoldható az észrevehetetlen második öltéssor.






És, hogy Tilmann atya elvárásainak megfeleljek

-miszerint is naponta kell blamáljuk magunkat, megelőzve ezzel a túlzott önértékelés kialakulását;
ha csak úgy simán nem égnénk, akkor végezzük magunk az önarccsorbítást :-),

megmutatom, hogy én is szoktam hibázni,
nem sikerül mindig tökéleteset alkotni. :-)




II. megoldás: egylépéses pántfelvarrás,
amit a gyakorlatlanabbak nehezebbnek tartanak, pedig... :-)

Félbehajtva átvasaljuk a pántot, "közepet" képezve ezzel,
ami támpontot ad ahhoz, hogy hova kerüljön a szegendő anyag széle, mikor varrunk.






Aki gondolja, trükközhet annyit, hogy nem pontosan vasalja le, hanem egy kis eltolással dolgozik.

Így szinte biztos, hogy ha esetleg varrás közben éppen lefutna a tű a színoldalon varrt pánrtól, akkor a hátoldalon még biztosan belefér az öltéssorba, nem kell kézzel javítani.





Apránként haladva, az élbe igazítjuk az anyagszélt és profi módon haladunk :-)

Az első munkáknál nehéz milliméteres távolságban varrni, de azért törekedjünk rá, minél közelebb legyen a széléhez!!!