TISZTELT ÉRDEKLŐDŐK!

TÁJÉKOZTATOM ÖNÖKET, HOGY -várhatóan- HOSSZABB IDŐN KERESZTÜL SAJÁT CSALÁDOM SZÁMÁRA KELL TEVÉKENYKEDJEK, EZÉRT EBBEN AZ ÉVBEN MÁR NEM TUDOK MEGRENDELÉSEKET FOGADNI.

csomómentes varrás, avagy válasz olvasói segítségkérésre ...

Ildi keresett meg a blogon hirdetett lehetőséggel élve; miszerint akinek kérdése van, tegye fel bátran, ha tudok, szívesen segítek.
Általában egyedi megoldásokkal kapcsolatban keresnek meg az olvasók, de most egy többeket érintő kérdést kaptam, ezért egy külön blogbejegyzés sikeredett belőle.
A képekre kattintva, azok nagyobb méretben is megnyílnak.

Lássuk az általam lerövidített kérdést:
"Ha a varrás végén nem tudom a cérnát az anyag visszájára vezetni, mert mondjuk táskabelsőt zárnám le ilyen öltéssel, akkor hogy tudom szépen megcsomózni és azt elrejteni? Nem találtam erre vonatkozó leírást egyetlen oldalon sem.

Én kétféle megoldást szoktam alkalmazni.
Mindkettővel csak kézzel készített rejtett öltés alkalmazásakor érdemes szöszölni, hiszen ha más módon varrjuk be a nyílást és a cérna úgyis látszik, akkor nem oszt, nem szoroz egy csomó...
Elnézést a durva gyakorlatiasságért, de nem készítettem hozzájuk rejtett öltést, csak úgy pőrén mutatom be a lépéseket; illetve annyit előre jelzek, hogy jó szem kell hozzá! :-)

A kezdő csomót, ami itt látszik, el tudjátok rejteni valami zugba vagy a nyitott anyagok közé.
A nehezebb dolog a bezárás utáni csomó.

Tehát, végigöltögetem a bezárásra váró nyílást...



Az utolsó öltéssel is végezve, a tűt az előző varrat cérnájába szúrom, magyarán a cérnaszál közepébe (persze az anyagon is átszúrok).







Ezt megismétlem legalább 4-szer, mindig ügyelve arra, hogy keresztülszúrjam a sodrott cérnaszálat.

Ha úgy vesszük, itt ugyanazt csináljuk, mintha a gépi megoldást, a lezáró, oda-vissza öltést készítenénk .



Így néz ki a színoldalon elvarrt rész.
A maradék cérnát behúzom a bélés alá.







Ha nem olyan helyre kerül az öltéssor, ahol erősen terhelődik, akkor teljesen rövidre is lehet vágni a szálat, de azért biztosabb, ha hagyunk rá néhány centit.

Íme a fotó, ami bizonyítja, hogy nem nyílik szét; a rugalmas anyagot majdnem szakadásig húztam.






Egyes típusú trükk kivégezve; lássuk a másikat!

Kezdő csomó elrejtve, elérkeztünk a végéhez.

Ez a tű egy csinos, a cérnaszálhoz és a finom anyaghoz illő méretű, a másikat mondom később...




Megcsomózzuk a szálat; az sem baj, ha bumszli lesz.

Most kiválasztok egy nagyobb lyukú, már-már behemót tűt, ami azért kell, hogy a kelme szálai közé szúrva, fokozatosan, sérülésmentesen kitágítsa a szúrcsatornát annyira, hogy a galacsint egy könnyed mozdulattal át tudjuk vezetni a fonákoldalra.
Aztán egy kicsit megmozgatjuk, megmorzsikáljuk a textilt a szúrás helyén és akkor visszarendeződnek a szövött szálak a régi helyükre.

Fontos!
Nem csak úgy akárhol kell visszaszúrni az anyagba a vastag tűt, hanem pontosan a csomó alatti részen; ezzel megadjuk a lehetőséget arra, hogy visszabújjon a kivezetőponton a fonákoldalra.





Íme; volt csomó, nincs csomó :-)







1 megjegyzés:

  1. Igen, pontosan erre gondoltam! Köszönöm szépen, teljesen érthető.
    üdv,
    Ildi

    VálaszTörlés