TISZTELT ÉRDEKLŐDŐK!

TÁJÉKOZTATOM ÖNÖKET, HOGY -várhatóan- HOSSZABB IDŐN KERESZTÜL SAJÁT CSALÁDOM SZÁMÁRA KELL TEVÉKENYKEDJEK, EZÉRT EBBEN AZ ÉVBEN MÁR NEM TUDOK MEGRENDELÉSEKET FOGADNI.

"foltvarrós" táska - Évának, Egerbe









Az első képen látható táskába szeretett bele Éva, ámde az, egy külföldi készítő munkája, nem lett volna egyszerű hozzá irányítani Őt.

Így, korrektségre törekedve a másik készítővel szemben, de a jelleget mégis megtartva született meg ez a "hamis" foltvarrással készült táska. Attól hamis, hogy a díszek ugyan foltokból állnak, de rátétmintaként kerültek a táska közepére.

Be kell valljam, hogy a klasszikus foltvarrás engem nem indít be, ezért nem is foglalkoztam vele annyit, hogy becsülettel nekiálljak, valakinek álmai táskájára egy bonyolultabb mintát elkészíteni. Jeleztem Évának mindezt és lőn csoda, kitartott mellettem, elfogadta a felajánlott tervezetet és bizalommal várta meg a táska elkészültét (köszönöm Neki!).

Kapott egy kis sáfránysárga kézi hímzést; kicsit megbolondítva föld színeiben pompázó árnyalatokat, még izgalmasabb látványt nyújt. A vállpántok is Éva kérése szerint alakultak, ívesen illeszkednek a táska testéhez.
Flízzel bélelt, erős táska. Kifejezetten vásárlós-típusnak készítve, így a belsejébe nem sok tartozék került, viszont a hátán kapott két csini tasakzsebet (szégyen és gyalázat, az ötletet Idától loptam. Ida, te véletlenül nem ugyanígy szerezted az ötletet? Jobban hangzana, ha igen...).

Azt még hozzáteszem, hogy varrási hóbortommal szemben igen türelmes férjemnél ez a táska kiverte a biztosítékot (persze csak egy kis irónia szintjén kifejezve a besokallást).
Megjelentem aprócska otthonunkban az első képen látható anyaghalommal és csak válogattam, válogattam, illesztgettem, méricskéltem. Közelről is, távolról is, természetes fénynél, lámpafénynél, ilyen alapra olyat, olyan alapra ilyet, stb...
A végőrület akkor következett el számára, mikor meglátta azt a háromtenyérnyi darabot, amiért ennyit dolgoztam és nem mellékesen a lakás is tele lett foszlott cérnákkal, szöszmöszökkel miatta. Aztán az ujjnyi, körömnyi, és persze sorba rendezett, megszámozott sablonoknál már csak megvető pillantásokkal méltatta tevékenységemet.

Azt hiszem ma főzök Neki valami fogára valót, csak úgy bocsánatkérés-képpen!
Ui.: A tervből ez lett: iszonyatos munkával elővettem a mélyhűtőből egy lecsót (hiszen szereti!!!) és annak ellenére, hogy türelmetlen ember vagyok, még azt is megvártam, hogy kiolvadjon.
Így vártam haza a nagy Ő-t.
Aztán férjem munka után hazakecmeregve ütött rá magának tojást. És mikor farkaséhesen nekiállt habzsolni, leégette vele a száját (és ne pusztuljak bele a nevetésbe!!!).
Hát tessék engem -gondos feleséget- megérteni! Délután varrószakkört tartottam, jól éreztük magunkat az asszonyokkal és hát ennyire futotta a nagy tervből... Szerintetek szemtelenség lenne most egy kis pénzt kérni Tőle?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése