Iszonyat hosszú falvédőt "dobtam össze"

Nevezhetem bátran krisztusi falvédőnek is.
No, nem a magam fényét emelném ezzel, hanem egyházi óvodának készült, én pedig 40 napig dolgoztam rajta... :-)

Így kezdődött.

Ezer anyag, ezer papírfecni, mint sablon;
és járkálási tilalom a lakásban...








Így folytatódott a munka falvédő elején:

- a vonat megérkezik a természetből a betondzsungelbe, ahol a végére azért finomodnak a részletek...
Kerül rá szabadkézi hímzéssel mozdonyfüst, piros-fehér vasúti jelzőfény, madárkák.

A Nap gyárilag karikázott taft anyagból készült.





Aztán így folytatódott a falvédő végén.
- a gyűrt szatén anyagot még jobban összegyűrtem, plusz rengeteg helyen levarrtam, így készült a folyó.
- a szivárványhoz külön szabásminta készült
- a sötét felhő taft anyagú, alatta zivatar tombol.

A gombák..., hát azok üzleti, felvarrható kellékek, nem az én érdemeim.




Kiegészült még ezzel-azzal és a kedvenc részlet is rákerült.

Három kismadár csücsül a Nap egyik meghosszabbított sugarán, ami, mint "A FÉNY",
a templomba érkezik meg.
Csillogó, aranyszínű fonallal készült, mert szerintem ennek így kellett lennie :-)

Hááát..., bevallom, az összeállítás nem tartozott kedvenc munkafolyamathoz.

Asztal kihúzva, vasalódeszka méretre állítva hosszabbításként, különböző trükkök bevetése;
hogy a közel 4.5 m x 90 cm-es falvédő egyé válhasson.
Azán kívülről ismét kezdődött a varrás, hogy a rétegek ne libegjenek, hanem forrjanak eggyé.

A rögzítését 5 centi széles tépőzárral oldottam meg, mert bírnia kell a falvédőnek dőlő, mesét hallgató gyereksereg támadását; hosszú évekig.

Mondjuk pont nem látszanak külön részletként, de a kék fákat is nagyon szeretem...

A havas hegycsúcsról nem maradhatott le a magyar zászló sem.

És, hogy ne csak díszítsen, hanem foglalkoztató falvédőnek is lehessen használni, számozott vagonok gurulnak hegyen-völgyön, melyekre tépőzárral rögzíthetők, váltogathatók a filcből készült állatfigurák.


A kis állatokat egy anyukatárs készítette, nem az én munkáim.